Tök mindegy mennyire szeretnéd –, felejtsd el, hogy megváltoztathatod

“Senkit sem tudsz megváltoztatni aki elégedett önmagával.”

Kedves barátnőm meséli, hogy imádja a párját, de a kapcsolatuk nem teljesen kerek. A párjának változtatnia kellene egy-két rossz szokásán. Kitartó barátnőm hiába próbál türelmesen újra meg újra rávilágítani a problémákra, a párja nemhogy nem akar változtatni — de pont úgy él, ahogy neki tetszik. Barátnőm imádja őt, de egyre kevésbé tudja ezt a tényt elfogadni és emiatt egyre többet szenved.

A problémákat nyilván nem fogom itt bemutatni, a lényeg nem ezen lesz. Én a következőket gondolom az egészről:

Egyáltalán nem számít, mennyi időt töltesz el imádva és szeretve a partnered, és nem számít, milyen gyakran emlékezteted őt a saját csodálatos emberi mivoltára, ha ő maga nem akar tudomást venni a saját hibáiról, te sem fogod tudni őt ráébreszteni!

Ő egyszerűen csak ő.

Tudom, hogy beleszerettél, és majdnem olyan, mint amilyennek elképzelted és akartad —de ez a kis "majdnem"már nem számít. Nem azért mert ő rossz ember lenne, hanem mert talán nem is illik hozzád.

Van különbség.

Mélyen önmagadban tudod már az igazságot—mert az a kapcsolat, és főleg az a szerelem, ami igazán megéri: soha nem ríkat meg, nem okoz nekünk szomorúságot, szenvedést vagy akár elégedetlenséget!

Nem arról van szó, hogy a párod bármi rosszat tett volna neked, de ha felismered, hogy tulajdonképpen jót sem, az már különbség.

Nagy különbség van az olyan férfi között, aki kész érted mindent megtenni, és napról napra meg is küzd a változásért, szemben azzal, aki szíved és a szerelmed birtokolja, de cserébe nem kapsz tőle semmit!

Egyedül rajtad múlik, hogy mikor jön majd el az a pillanat, amikor kilépsz ebből a kapcsolatból.

Senki sem ígéri, hogy könnyű lesz, de gondold meg—mennyi időt akarsz még elferécselni olyan valakire, aki számára nem jelent minden egyes mosolyod többet, mint a napfény maga?

Számodra az lesz az igazi férfi, aki a szemeid tükrében a saját jövőjét látja — és aki úgy akar minden reggel felébredni melletted, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa neked, és mindezt csak azért, mert te megérdemled!

Soha nem fogsz tudni olyasvalakin segíteni, aki nem akar segíteni önmagán.

Neked egyáltalán nincs szükséged olyasvalakire, aki csak a fele annak a férfinak, aki számodra egész lehetne.

Te magad is teljes egészében azzá a nővé váltál, akivé sorsod szerint válnod kellett!

Emlékezz erre: Neked nem egy másik felet kell keresned, aki a lelked hiányzó részét hivatott kiegészíteni, hiszen te magad egy egész vagy!

A férfi, akire szükséged van és bejön az életedbe, pontosan ugyanilyen kell, hogy legyen: teljes egész, mint te magad.

Tudom, hogy nem könnyű az igazság, de semmi más nem változtat férfivé egy férfit, csakis saját önnönmaga.

Nem számít, mennyire szereted őt, vagy, hogy mennyi energiát fektetsz abba, hogy felépítsd belőle a számodra megfelelő társat– az sem fog számítani mennyit sírsz neki, vagy mennyi szemrehányást teszel, és később engeded, hogy lássa, mennyi fájdalmat okoznak neked egyes szavai vagy cselekedetei.

Mert tudd meg, hogy ezzel az egész küzdelmed nem is rólad szól, hanem csakis egyedül őróla.

Ha nem maradsz vele, később minden egyes nővel ugyanazt teszi majd, amit veled tett, és persze tett is már korábban.

Nem fogod őt megjavítani, nem fogod őt megváltoztatni—viszont van választásod: mész, vagy maradsz.

Ha maradsz, reménykedhetsz, és visszafojtott lélegzettel várhatsz arra, hogy egy szép napon ráébred majd mit is tett veled — nem baj, ha elszomorítalak? Mert ez nem fog megtörténni. Ha nem ismeri fel és nem látja meg, milyen szép is az, ahogy a napfény a hajadon játszik, vagy azt, hogy a kezed épp a tenyerébe illik, semmi sem fog változni!

Akárhogy is lesz, az egész nem rajtad áll.

De az a jó hír, hogy ha ez az egy nem is ismerte fel a te igazi valódat, a legbenső csodálatos mivoltodat miközben egyszerűen csak önmagad voltál mellette, nem jelenti azt, hogy egy másikkal nem így történik majd.

Higgy nekem: létezik az a férfi, akiben van elég bátorság, hogy alaposabban megnézzen téged és ráébredjen arra, hogy soha nem látott hozzád foghatót, és pontosan te vagy az, akit ő mindig is keresett és akart.

Van egy kedvenc mondásom: Mindig az folytatódik, amit te megengedsz, így minél tovább éred be azzal a kevéssel a kapcsolatodban, amelynél valójában sokkal, de sokkal többet érdemelsz, annál később következik be, hogy rád találjon az igazi, akire mindig is vártál.

Nem fog addig eléd jönni, ameddig a szíved épp abban szakad szét, hogy megváltoztass valaki mást, aki épp olyannak szereti önmagát, amilyen.

Szerinted mennyire működik az, hogy úgy kell meggyőzni valakit arról, hogy jó neki, ha veled lehet?

A szerelem amire vágysz, nem arról szól, hogy te alárendelt vagy, vagy arról, hogy mentegeted, vagy feláldozod magad.

Hirtelen talál rád, őszintén és fényesen, minden drágakőnél értékesebben!

Ha elhagyod most őt, az nem jelenti azt, hogy feladod—egyszerűen végre meghozod a döntést, hogy magadat teszed az első helyre.

Ha végre megérik benned a döntés, ne hibáztasd magad soha azért amiért ennyit halogattad! Meg kellett járnod ezt a hosszú göröngyös és poros utat, mire végre ráébredtél szívedben az igazságra —még ha szavakba sem tudtad az önteni.

Már nem számít mennyire szeretted őt—ha nem tudott változni és változtatni.

A másik ember nem tárgy, nem tudod befolyásolni mit, és hogyan tegyen. Továbbra is gondolhatsz rá szeretettel akkor is, ha te magad már továbbléptél.

Bármennyire is akarod szeretni: a számodra nem megfelelő férfi soha nem fog megfelelni neked. Ezért szerintem ne akard többé megváltoztatni őt, aki oly elégedett önmagával.

Egyszerűen hozd meg a döntést: boldog szeretnél lenni —és tudatosuljon benned az, hogy te milyen szeretetet érdemelsz!

#változás #megváltoztat #kapcsolat #kilép #lelkitárs #másikfél #szerelem #elhagy #befolyásol #feláldoz