Néhány szó a karmáról.

Mostanában egyre többet hallom “jó” karma vagy “rossz” karma, és azt is, hogy “a te” karmád, “az én” karmám.

Annyira népszerű lett ez a szó, de azt tapasztalom, hogy mindenkinek mást és mást jelent. Ha a karma valóban a hinduizmus és a buddhizmus egyik legfontosabb tanítása, melyre többször kiemelt hangsgúlyt helyeznek, akkor hát itt az ideje, hogy kicsit tisztázzuk a definíció pontos jelentését.

Mi a Karma “mezőgazdasági” értelmezése, és mi ezzel a probléma?

Azt hiszem a legnagyobb félreértés a karma eszméjével kapcsolatban az, hogy minden, ami velünk történik a mi karmánk. Ha a lottón nyerünk, vagy ha oldalunkon sétál a legcsodálatosabb társ, az azért van, mert múltbéli jócselekedeteteink következményeként „jó karma” a jutalmunk. Ha elüt a teherautó, vagy a társunk épp megcsal, az korábbi nem megfelelő viselkedésünk következményeként a „rossz karma”. Ezek folyománya már persze az, hogy bármi, amit teszünk, meghatározza jövőbeni eredményeinket.

Ezt hívom a Karma „mezőgazdasági” értelmezésének: „Ki mint vet, úgy arat”.

Mi is a baj ezzel az értelmezéssel? Nos, akár buddhista eszméket vallunk, akár nem, ha így gondoljuk, az rengeteg félreértést okozhat.

Az első mindjárt az, hogy ha azt hisszük, amit vetünk, azt aratjuk, és ez mégis ellentmondani látszik a tapasztalatainknak. Mert olyan jók vagyunk másokhoz, és a hajléktalannak pénzt dobunk, közben meg mi magunk is alig boldogulunk. Vagy a munkahelyünkön lelkiismeretesen dolgozunk, miközben épp azt a kollégánkat ajnározzák körül a legjobban, aki a munkaidejét a Facebookon tölti és irodaszereket is lop.

Más szóval gyakran a gonosz él és virul, a jó meg egy nagy adag trágyát kap jutalmul.

Itt most megpróbálom feloldani ezt a látszólagos ellentmondást. A karma mezőgazdasági értelmezésében hívők az idő fogalmát ésszerűsítik. Vagyis szerintük, ahogyan a magból egy idő elteltével gyümölcs lesz, úgyanígy tetteik gyümölcse is beérik. Ez a nézet más vallási ideológiákban is feljön. És el is fogadják. Miközben az élet bizonyos kérdéseire meg annyira nehéz választ találni.

Például, miért hal meg egy ártatlan csecsemő, vagy kisgyermek? Hogyan hajthatott volna végre bármiféle gonosz tettet is?

Erre itt az lesz a válasz, hogy előző életünk is van: Előző életeink száma végtelen sok, és a régmúltba nyúlik vissza. Valaha elkövetett cselekedeteink eredményeként ér minket jutalom vagy büntetés, úgy illeszkedik és hullik egymásra minden, amit tettünk, mint valami Tetrisz. Vagy mint egy számlatörténet: ha mínuszos, akkor érthető a csecsemő vagy gyermekhalál, ha pluszos, ott csodálatos szerelmet és sikert írnak jóvá. Ja, és ha egyedül maradsz, és úgy halsz meg? Az azért van, mert előző életedben biztosan csaltad a társad és a karma visszafizet neked.

Itt egy másik gyakori példa, hogy boldogtalan vagy. Az exed épp egy Hercegnőt istenít helyetted. Még gyászolod a kapcsolatod, de azzal a tudattal, hogy ez az esemény valahol meg volt írva neked az Univerzumban, mert valaha elrontottál valamit, és a karmád most beteljesült, de ezt letudva természetesen végre eljön majd a rég várt jutalmad is —, már csak kicsit kell várni.

Tényleg álljunk itt meg, ez mind már túl sok.

Vagyis, na jó, kicsit még fokozzuk a nyomást: máris rémálmok hosszú sorába ütközünk. Hogyan lehet a jó és rossz cselekedeteink életeken át elkövetett láncolatát egyáltalán számon tartani? Miféle kozmikus könyvelő vezeti az „egyenlegünket” és hajtja végre a „tranzakciókat”? Vajon a megfelelő súllyal könyvelődnek le a tetteink, az események pedig pont a megfelelő sorrendben érkeznek? Az igazságot a megfelelő emberek kapják a megfelelő időben, épp a legmegfelelőbb módon? Az egész annyira összetett, hogy egyesek elhiszik, hogy a karma valami olyan végtelenül finom és kimondhatatlan kozmikus rendszer, melynek megértése még a legszofisztikáltabb elme számára is megközelíthetetlen.

És itt jön a legnagyobb probléma ezzel: a végtelen mennyiségű előző élettel már annyi karma keletkezik, hogy bármikor bármi megtörténhet, nem igaz? Vagyis, mindannyiunknak jöhet bármi.

Az irónia ebben pedig pont az, hogy ez így aláássa azt az elméletet, hogy a karma minden egyes személy számára egyedi, személyreszabott.

Ha valahogy félretesszük ezeket a nyilván logikus következtetéseket, ez az elmélet mégis hagy egy sebet a Buddhizmus ezen értelmezésének a szívén. Mert feltételezi a maradandó „én”-t, aki felelős mindazért, amit tett, holott Buddha központi üzenete pont az, hogy nincs „én”, vagyis az érző lényekre az anattā, az állandótlanság és az éntelenség jellemző. Ez hát a mezőgazdasági karma lényege: A maradandó lényedre van kihegyezve, hívhatod „én”-nek, léleknek, agyhullámnak, bárminek, „aki” felelős múltbéli tetteiért, és aki elveszi ezek jutalmát vagy bűntetését a jövőben.

Szerintem a karma ezen nézőpontja pont az egocentrikus és önző hozzáállást erősíti. Vagyis azt az önámító illúziót támogatja, hogy Buddha szerint szenvedéseink fő oka mi magunk vagyunk.

A Karma maga a szándék

Mit értett Buddha igazán a karma fogalma alatt? A válasz egyszerű: a szándékot.

Azt mondta, “A szándék -mondom neked-, a karma. A karma az akaratlagosan elkövetett szóbeli, fizikális, vagy gondolat általi cselekedetekre, szándékra vonatkozik.” Ezzel a meghatározással határolta el Buddha a karma fogalmát az összes korábban vélt feltételezéstől.

A tradícionális indiai Brahmanizmus kultúrájában a Dharmát, mint a világegyetemet átszövő hálót, a mindenségre ható egyetemes törvényt képzelik el, amelyhez minden létező kötelező érvénnyel kapcsolódik, így a karma, mint tett és cselekvés, a hálóra felfűzött létezők kölcsönhatása, amely az ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát hozza létre. Buddha egy ennél is mélyebb igazságra világít rá: a szándék, amelyet fenntartunk—legyen akár az szerető és könyörületes, vagy önző és ellenszenves—meghatározza a bennünk lakozó mentális teret. Erre a saját korábbi példáimat tudom hozni: nem befolyásolhatjuk teljesen sem azt, ha a kutyánk megszökik, sem pedig azt, ha a partnerünk megcsal, de azt már igen, hogy mindezek hogyan hassanak ránk!

A karma, mint szándék, Buddha újra és újra kiemelt üzenete. Ha cselekedeteink, szavaink, vagy gondolataink olyan mérgező szándékkal vannak átitatva, mint a kapzsiság, az irigység vagy a gyűlölet, annál romlottabbakká válunk, és semmiképp sem a külső hatások miatt szenvedünk majd egyre többet. A fordítottja szintén igaz: könyörület és bölcsesség által vezérelt szándékaink nyomán türelmesebb lényekké formálódunk, a szenvedésre kevésbé leszünk hajlamosak, függetlenül attól, bármi is hasson ránk külsőleg.

Röviden: A Buddhista karma nem arról szól, mi történik veled, hanem arról, ki az, akivel a dolgok történnek. Érted?

Igen, és a gonoszoknak áll a világ.

Buddha sokal inkább a szándékra, és kevésbé a tettekre vagy a külső körülményekre fókuszál, és megengedi, hogy tudatosítsuk magunkban azt a tényt, hogy a gonosz él és virul, és az önző pedig szerencséssé válhat és hatalomhoz juthat. Amellett, hogy ezeknek a személyeknek a mentális gazdagsága már egy másik kérdés. Ha valaki jó és bölcs szándékú, az pedig egyáltalán nem zárja ki azt, hogy egyáltalán ne nézzen szembe szerencsétlen élethelyzetekkel.

Ha a szándékaid egészségesek, úgy megnyílik annak a lehetősége, hogy a különböző kihívások esetén kevésbé legyél elesett, és nyugodtabban, összeszedettebben viselhesd nehézségeid. Vannak tanítómestek – a Dalai Lama és Thich Nhat Hahn -akiknek példáit mindig követheted. Nézd karmáik gyümölcseit: ugye nem úgy tekintesz rájuk, akik atrocitások áldozataivá váltak, hanem látod a nyugalmukat és irgalmas, bölcs arcukat annak ellenére micsoda erőszak és extrém elnyomás részesei voltak?

És ezért: egy betegég sem egy rossz karma eredménye. Az emberek nagy része megöregszik, megtapasztalja a betegségek fájdalmát, majd meghal.

Buddha soha nem ígérte, hogy jó karmád magjait elhintve majd ezek alól mentesülsz. Nem, egyáltalán nem volt ilyen opció!

Így akár szenvedünk akár nem, rajtunk múlik, hogyan állunk hozzá a szituációhoz, és mit kezdünk vele.

Nem minden a mi Karmánk

Van abban igazság, hogy ki mint vet, úgy arat. Azzal a különbséggel, hogy mindez nem a világ fizikai síkjain, sokkal inkább – nem a szó szoros értelmében-, de az agyunk barázdáin történik.

Nem arról van szó, hogy ne lenne következménye tetteinknek. Ha végigmész mosologva emberek között, te is tudod, hogy sokan visszamosolyognak rád. Próbálnád csak meg végigpofozni őket, szerintem alaposan helybenhagynának. Még mindig hangsúly van a viselkedésünkön, viszont biztosan mondhatom, hogy annak következményeit mégsem lehet mindig előre kiszámítani, mert előfordulhat az is, hogy rámosolyogsz egy idegenre, aki ütéssel válaszol majd.

A kiszámíthatatlanság abból ered, hogy az univerzumban különböző szinteken zajlanak az ok-okozati viszonyok.

Nem minden, ami történik a mi karmánk.

A Buddha tanítása szerint az Univerzumban 5 olyan faktor működik, amelyek minden történésért felelnek, ezeket az Öt Niyáma –nak hívja. A Karma ezen faktorok egyike. A jelen körülmények számtalan faktor eredményeként állnak össze, melyek folyamatos mozgásban, áramlásban vannak. Ezért soha nem egy dolgon áll vagy bukik minden, sok tényezű szükséges ahhoz, hogy valami a helyére kerüljön. Most részletesen nem foglalom össze, csak pár modern gondolattal:

Az első szintet Utu Niyāmának, a fizikai és kémiai összefüggések szintjének nevezik. A nem-élő dolgok törvényszerűségeinek, ok-okozat viszonyának törvényeit mutatja be. Ide tartoznak a levegő, a tűz a víz, vagy az időjárás törvényei.

A második szint a Bīja Niyāma, az élőlények, vagyis a biológiai összefüggések szintje. Az élő szervezetek bonyolultságát és összetettségének törvényszerűségeit öleli fel, minden olyan tudományt, amely a növényekkel, állatokkal vagy emberekkel foglalkozik, ide tartozik pl. a genetika.

Minél magasabb szintre mászunk a biológiai lények fejlődéstani létráján, látjuk, hogy egyes élő szervezeteknek van idegrendszerük és agyuk is, és, hogy megértsük, mekkora különbségekről beszélünk, Buddha tanít a Citta Niyāma-ról az elme törvényszerűségeiről, a tudatosság, a gondolatok és az érzékelés ok –okozati viszonyairól.

Egyes élőlények agya szorosabb kapcsolatban áll az első két szinttel. Vegyünk pl. egy gyíkot. Egészen kiszámíthatóan viselkedik, mivel szorosan függ a kémiai hatásoktól (hőmérséklet, napszak), és a genetikai adottságai is jól behatárolhatóak. Ja, és egy gyíkot soha nem fogunk megtanítani arra, hogy a szájában behozzon nekünk egy újságot. Más állatok, mint pl. a kutyák vagy a lovak elméje sokkal összetettebb és rugalmasabb. De ahhoz, hogy egy kutya megtanuljon behozni nekünk egy újságot, szükség van külső ingerre is—a mi kitartó erőfeszítéseinkre. Mert ez a viselkedés nem magától jön a kutya agyából.

Az egész bolygón csak egyetlen élőlénynek van ön-formáló agya, az embernek. Számunkra létezik egy olyan szint amit karmikus, vagy a szándék ok-okozat viszonyának nevezik, ez a Kamma Niyāma.

A Kamma Niyāma maga a belső erkölcs, saját belő törvényünk szintje, mely teret enged a visszahatásnak, az önszervezésnek, annak, hogy megrögzött szokásainkon változtatni tudjunk, beszédünkön, sőt gondolkodásmódunkon is. A Karmikus ok- okozat viszony, az univerzumban jelen lévő egészen különleges szint, mely ráébreszthet minket a legmagasabb szint a Dhamma Niyāma, vagyis Végső Valóság felismerésére.

A Dhamma Niyāma leírja az abszolút, oszthatatlan valóságot, az univerzumot a maga teljességében. Ezen a szinten az elme minden produktuma a végső igazság megismeréséért küzd. Elvi modelleket próbáltak már sokan felállítani ahhoz, hogy ezt a szintet megértsük, egyik magyarázat jobb, mint a másik, mégis nehéz megérteni. Ha ez a szint nem számítana, Buddha nem erőltette volna a tanítását. Egyesek szerint, hogy megértésük, úgy kell gondolni rá, mint magára a szellem törvényére. Az anatta, a „nem én” és a syunata az „üresség”, valamint maga a létezés jelei együtt jelentik a Dhamma Niyāma-t.

Ha azt állítjuk, hogy minden a mi karmánk, az olyan volna, mintha az ok-okozatok teljes spektrumát akarnánk beleerőltetni egyetlen önző elmébe.

Ha rájövünk micsoda komplexitással állunk szembe, soha többé nem úgy tekintünk az egymást követő eseményekre, mint a karma következményeire, hanem mint bizonyos fizikai okok és feltételek produktumaira. Nem fogunk többé a mágikus gondolkodás, vagy annak a hitnek a hibájába esni, amikor azt gondoljuk majd, ha kedvesek leszünk és úgy adunk ki pénzt, cserébe még több pénz jön majd vissza hozzánk és a csodálatosabbnál csodálatosabb dolgok áradnak majd felénk.

Ehelyett majd ráébredünk, hogy ha a gyűlölködést könyörületté változtatjuk, a kapzsiságot pedig nagylelkűséggé, ezen szándékaink formálnak majd minket olyanná amilyenné válnunk kell, függetlenül attól, hogy gazdagon vagy szegényen élünk-e.

Ez hát valójában a karma.

#karma #rosszkarma #jókarma #előzőélet #Buddha #szándék #Brahmanizmus #AzötNiyama #okokozat #én #niyama